Kérdezi a guyana-i küldött a konferencián, és ez már tényleg sok. Nincs annyi curry, ami ezt elfeledtetné, pedig aztán ez itt olyan erős, hogy… Brit Guyana különösen figyel az ex-kommunista blokk fejlődésére, mondja, mivel függetlensége elnyerése után majdnem szovjet befolyás alá kerültek, még a KGST-vel is szövetségre léptek. Sorolja is a kérdéseket: milyen a romák helyzete, Mr. Orbán bebetonozza-e a hatalmát, tényleg jönnek a fasiszták és a választási törvény átalakítása valóban lehetetlenné teszi-e az ellenzék esetleges győzelmét. És egyáltalán, vatsz dö mettör wiz Hangöri? (Uramisten, hol van Guyana?)

Curry helyett egy hosszú mondatba kezdek, mondom neki, jól figyelj. Hogy, vatsz dö mettör viz Hangöri? Mondok pár mondatot és mindent érteni fogsz. Hangöri in bríf.

A mettör az legfőképpen az, hogy lassan tíz napja, amióta szinte csak mobilinterneten, kósza wifin, Facebook-on keresztül szerzem az információkat arról, hogy mi is történik odahaza, a következők derültek ki. A távolság gyönyörködtet.

Az országot egy évtizedek óta halott és nem is túlságosan jó író hamvai tartják lázban. Voltak napok, amikor óránként kaptam a híreket arról, hogy hol vannak a hamvai, sikerül-e egy szomszédos ország földjébe belerakni őket, ha nem, akkor benne maradnak-e a kulturális miniszter aktatáskájában. Ha nem a hamvakról volt szó, akkor arról folyt a vita, hogy nevezett író fasiszta volt-e, vagy csak fasiszta, vagy csak író? Ha igen, és ha nem, akkor íróként védte-e meg őt a parlamenti elnök, vagy fasisztaként, vagy fasiszta íróként. És ezek után beengedjék-e Izraelbe – mármint a parlamenti elnököt. Ha nem a hamvakról, vagy a másodrendű író politikai és irodalmi örökségéről beszélgettek a honfitársaim, akkor arról, hogy legyen-e szobra az elmúlt évszázad két szomorú, ámde hosszan uralkodó vezetőjének, mobil szobrot kapjanak vagy állandót, illetve állítsanak szobrot egy hasonlóan szomorú emlékű katolikus püspöknek, pont abban a kerületben, ahol a legszomorúbban emlékeznek rá. Továbbá, hogy használhatja-e a felszabadulás szót egy szegedi vadásztársaság a nevében, valamint, hogy hogyan mérhetők egymással össze a mi kommunistáink és a ti fasisztáitokkal.

Hisztori iz important – jött a közbevetés a georgetown-i versenyzőtől, amivel vitatkozni nehezen lehet. Viszont ezeket a fontos történelmi kérdéseket sikerül rendre úgy kibeszélni, hogy még inkább kibeszéletlenek maradnak, olyannyira, hogy még inkább nem érdekelnek senkit sem.

Közben pedig történelmének legnagyobb léptékű átalakulását éli meg az a világpolitikai és világgazdasági tömb, amelynek Magyarország is része és egyáltalán nem mindegy, mi lesz itt a nagy lépések után – lenne tehát sok téma, amiről legalább ennyit kellene vitatkozni.

Ja és  még nem is élvezzük, sőt, mindenki kifejezetten szarul érzi magát  – fejeztem be a beszélgetést, ami végleg meggyőzte beszélgetőtársamat, hogy a mettör az bizony nagy.